Bejelentkezés

Téves elképzelések a csapatmunkáról

A vállalatokon belül megvalósuló csapatmunka nem mindig számít jó ötletnek. Mi a csapatmunka sikerének titka?

Forrás: newsweek.com

 

 

 

 

Tárgyalóasztalt körülálló egyforma öltönybe öltözött emberek csoportja

 

 

1) A csapatmunka nem minden esetben számít jó ötletnek.

 

A csapatmunka nem jelenti automatikusan azt, hogy a végeredmény jobb lesz, mint az egyének által külön-külön nyújtott teljesítmény.

Sőt, a kimenetel gyakran sokkal rosszabbnak bizonyul. Ezt a folyamatot „együttműködés következtében felmerülő akadálynak”  is tekinthetjük. Az emberek sokszor elfogultan hangoztatják a csapatmunka által generált produktivitás előnyeit, viszont azt már nem veszik figyelembe, hogy a csoportok által végzett munkafolyamatok során mennyi időt pazarolnak el, sokszor abszolút feleslegesen.

A North Carolina Egyetem által lefolytatott kutatások vezetője, Hackmann professzor szerint az egy főre jutó termelékenység - még egy kisebb csoport esetén is - akár 40%-al csökkenhet. Csapatmunkában dolgozó cégek ezreinek tanulmányozását követően sem létezik szilárdan megalapozott bizonyíték arra, hogy a vállalatok átlagosan több nyereséget termelnének, vagy produktívabbakká válnának a csoportalapú struktúrák bevezetését követően.

 

 

 2) A csapatmunka sikerének kilencven százaléka már a munka megkezdése előtt eldöntötté válik.

 

Hackmann professzor ezt az elméletet a “60/ 30/ 10 szabályának” nevezi.

 

Repülőgép-pilótáktól kezdve, egészen a szimfonikus zenekarokig számtalan csoport tanulmányozását követően, Hackmann meggyőződésévé vált, hogy egy adott csoport "sorsának" 60%-a már a csapattagok találkozását megelőzően is adott. Mindezt meghatározza a csoport összetétele és hatékonysága - ha a csoport nagy erőpróbát igénylő, de elérhető célt tűz ki -, valamint a beválogatott emberek képességeinek szintje.

Egy csoportmunka kimenetelének harminc százaléka már a munka megkezdésekor megpecsételődik: vagyis annak köszönhetően, hogy milyen módon találkoznak a csoport tagjai, illetve hogyan osztják fel egymás között a feladatokat és kötelezettségeket. Elengedhetetlen bizonyos magatartásbeli normák és elvárások megállapítása, és azok kölcsönös elfogadása.

 

Tehát mindent összevetve, egy csoportmunka kimenetelének kilencven százaléka már a valós munka megkezdését megelőzően eldől.

 

 

 3) Legfontosabb a szerepek pontos meghatározása.  

 

Ha javítani szeretnénk a csapatmunka minőségét, akkor a legésszerűbb rendelkezésre álló lehetőség, ha pontosan tisztázzuk, kinek mi lesz a feladata. Ilyen módon behatárolhatjuk az egyes résztvevők szerepkörét. Teljes mértékben téves elképzelés, hogy a csoport tagjainak - státuszukat és szerepeiket tekintve - egyenlőknek kell lenniük.

Hiszen a csoportok abban az esetben dolgoznak a legkiválóbban, amikor a résztvevők pontosan tudatában vannak szerepeiknek; ez utóbbiaknak viszont semmiképpen sem kell egyenlőknek lenniük.

Amennyiben következetes stratégiákat szeretnénk kidolgozni, mindig összpontosítsunk a szerepek aprólékos tisztázására: vagyis arra, hogy amikor már fokozódik a nyomás, kinek mi lesz a feladata.

 

 

 4) Nem kell mindenkinek „csapatjátékosnak” lennie.

 

Egy általánosan elterjedt téves nézet szerint egy csoport sikerének alapköve, hogy a tagok mindegyike legyen egymással barátságban.

A kutatások alapján a csoportteljesítmény jelentős hatást gyakorol a kapcsolatok minőségére is. A csoportban nem szükséges mindenkinek a klasszikus értelemben vett csapatjátékosnak lennie.

 

Hetvennyolc európai és amerikai zenekar tanulmányozásának eredményeképpen Hackman arra a megállapításra jutott, hogy annál nagyszerűbben hangzott egy zenekar játéka, minél valószínűbbé vált, hogy a színfalak mögött komoly versengések, vetélkedések vagy viszálykodások robbantak ki.

Az egyetlen alkalom, amikor a zenészek igazán harmóniában voltak egymással, a színpadon volt érzékelhető.

 

 5) A „sztárokkal” más módon kell bánni

 

A lényeges kérdés az, hogy ha a „sztárok” – egy vállalat esetében a csoport vezetői és irányítói - nem részesülnek különleges bánásmódban, ez alááshatja a csoport többi tagjának motivációját is?

A kutatók kielemezték az észak-amerikai kosárlabdaliga (NBA) sztárjainak fizetését, majd pedig azokat összehasonlították kevésbé híres csapattársaikéval.

 

Az általános tapasztalat azt sugallja, hogy amikor egyes csapattársak váratlan, nem kiérdemelt jutalmat kapnak, akkor az a teljesítményre is káros hatást gyakorol: az említett csapattagok többé már nem dolgoznak olyan keményen, hiszen úgy érzik, így is megszerezhetnek bármit, amire vágynak.

 

Viszont amikor a „sztárként” ismert személy részesül megfelelő bánásmódban, az semmiképpen sem ártalmas a teljesítmény szempontjából.

Hiszen a sztárokkal szemben támasztott elvárások mindig jóval magasabbak az átlagosnál.

 



« Vissza