Bejelentkezés

Miért dolgozunk kevesebbet, mint szüleink és nagyszüleink?

Sokan úgy érzik, hogy mivel folyamatosan dolgoznak, nem tudják élvezni az életet. Azonban a statisztikák szerint ma az emberek kevesebb időt töltenek a munkával, mint egy generációval korábban.

Forrás: cnn news

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Diagram: az évek során hogyan változott a munkában töltött órák száma

Gyakorta felmerülő panasz: sokan érzik úgy, mintha szinte állandóan dolgoznának, és nincs elég idejük az élet élvezetére

 

 

 

Nagy általánosságban az európaiak ma jóval kevesebbet dolgoznak, mint egy generációval korábban, így több szabadidővel rendelkeznek, mint régebben.

 

Ennek egyik főbb oka a részmunkaidős állások számának növekedésében keresendő, hiszen egyre több női dolgozó lép be a munkaerő-piacra. Megemelkedett azoknak az éttermeknek és bevásárlóközpontoknak a száma, amelyek jórészt részmunkaidős munkavállalókat alkalmaznak.

 

A következő magyarázat értelmében az emberek ma már jóval tovább koptatják az iskolapadokat, illetve később vonulnak nyugdíjba. Ezzel párhuzamosan az ötvenes éveiket taposó férfiak korábban mennek nyugdíjba, esetleg fél-nyugdíjba. Az utóbb említett variáció nagyobb számban valósul meg, mint a korábbi generációk esetében - ami részben felelős a heti munkaórák átlagos számának csökkenéséért.

 

Ma sokkal kevesebbet dolgozunk, mint nagyszüleink, dédszüleink és a korábbi generációk.

Az 1860-as években egy gyári munkás átlagos munkahete hatvankét órából állt. Az 1600-as években a törvények előírták a napi munkaórák minimális számát, ezért sok embernek napfelkeltétől napnyugtáig kellett dolgoznia.

 

Mindez a „tétlenség az ördög zsámolya” erkölcsi világkép részét képezte, így nem volt könnyű megváltoztatni egy ilyesfajta nézeten alapuló kultúrát.

 

Számtalan politikai csatározást folytattak le a nemzetek törvényei felett álló vallási befolyás korlátozása érdekében. Később a munkavállalói aktivisták évtizedekig törekedtek arra, hogy kiharcolják a negyven órás munkahetet.

 

A rövidebb munkahéttel párhuzamosan a szabadidő is növekszik. 1965-ben hetente kevesebb, mint harmincöt óra szabadidő állt rendelkezésre, ami arra az időre utalt, amit az emberek nem a napi megélhetéshez szükséges munkavégzéssel, házimunkával, evéssel, alvással, vagy egyéb tevékenységgel tudtak eltölteni.

 

 

Munkaközvetítőnél egy nő leadja a jelentkezési lapját

 

 

 

A modern technológiáknak köszönhetően a háztartásra és a főzésre szánt idő szintén csökkenő tendenciát mutat.

 

De valójában mit kezdünk a szabad óráinkkal?

 

Többnyire tévét nézünk.  

 

 

Sajnos azonban a technológia nem mindannyiunk életét könnyítette meg.

 

Néhányan - főleg azok, akik a kereseti spektrum felső határán helyezkednek el - azt állítják, hogy több órát dolgoznak, mint szeretnék. Következésképpen igen furcsa helyzet alakult ki az olyan szakembereknél, akik okos-telefonokon és e-maileken keresztül kötődnek a munkájukhoz.

 

Egyesek nem a saját választásuk alapján dolgoznak részmunkaidőben, hanem a gépesítés, illetve a vállalatok egyes tevékenységeinek kiszervezése miatt.

 

A technológia ígérete eredetileg abban rejlett, hogy idővel mindenki kevesebbet fog dolgozni - ez viszont manapság meglehetősen eltérő módon alakul a különböző jövedelmi szintekkel rendelkező embereknél.

 

Egyre sürgetőbbé válnak azok az intézkedések, amelyek a technológiai forradalmat valamennyi munkavállaló számára alkalmassá tehetik.

 



« Vissza