Bejelentkezés

Mi az oka annak, hogy a gazdagoknak kevés gyermekük van?

Demográfiai átmenet: minél gazdagabbak az emberek, annál kevesebb gyermekük van. A gazdasági fejlődéssel párhuzamosan csökken a születések száma?

Forrás: economist.com

 

 

Apa fiával, diplomaosztáskor

 

 

A modern történelem egyik legérdekesebb jelensége a demográfiai átmenet: ahogy az emberek egyre gazdagabbak lesznek, ugyanilyen arányban csökken családjuk mérete is. A gazdasági fejlődéssel párhuzamosan vált megfigyelhetővé a szaporodás arányainak hanyatlása; ennek köszönhetően a brit közgazdász Thomas Malthus borúlátó katasztrófa jóslata – mely szerint az emberi népesség kimeríti az élelemforrásokat – valószínűleg nem fog valóra válni.

 

Jelenleg a világ népessége körülbelül hétmilliárd; az évszázad vége felé közeledve pedig várhatóan a tízmilliárdot is meghaladja majd.

 

A fő kérdés az, hogy mi a demográfiai átmenet valódi oka?  Biológiai értelemben rendkívül furcsának és ellentmondásosnak tűnhet az, ahogy a mai ember a bőség kialakulására reagál.

Ugyanis a körülmények fokozatos javulása esetén az egyéb fajok szaporodási aránya mindig növekszik, nem pedig visszaesik. A modern világban viszont - a demográfiai átmenet során - ezzel éppen ellentétes folyamat következik be.

 

Az adott körülmények alapján az emberekre kétfajta szaporodási "stratégia" jellemző. Az egyik az úgynevezett „r-szelekció”, amikor számos utódot nemzenek, viszont kifejezetten kevés befektetést  eszközölnek az említett utódok felnevelésébe és képzésébe. Ez főként a magas gyermekhalálozási aránnyal rendelkező környezetben tipikus.

A másik változat a „K-szelekció”, amikor csupán egy-két gyermeket nevelnek fel, annak érdekében, hogy azok kiváló és nagyszerű „egyénekké” formálódhassanak. Kizárólag így képesek megfelelő módon helyt állni az erőforrásokért és lehetőségekért folytatott versenyben. Az elemzés szerint a demográfiai átmenet tulajdonképpen az r - típusból a K - típusú magatartásba történő átváltás.

 

Az elmélet igazolása érdekében a kutatók elvégezték még egy csoport vizsgálatát is. A felmérésben részt vevő emberek 1915 és 1929 között születtek az Uppsalai Egyetemi Kórházban. Mind az ő, mind pedig gyermekeik helyzetének alakulását végigkövették a kutatás során. Az elkészített jelentések mutatják jövedelmi viszonyaikat, társadalmi és gazdasági helyzetüket, valamint azt, mikor és hány gyermekük és unokájuk született.

 

Amennyiben az r/K értelmezés helytálló, a társadalmi és gazdasági privilégiumból származó előnyök az egymást követő generációk esetén is egyértelművé válnak.

 

A család méretének csökkenése versenyképesebb utódokat eredményez. Ilyen esetben a gyermekek, az unokák és a dédunokák is jobb jegyeket kapnak az iskolákban, nagyobb valószínűséggel tanulnak tovább egyetemeken és keresnek több pénzt felnőttkorukban.

Ami viszont a szóban forgó versenyképes egyénekre nem jellemző, az a nagy számban történő szaporodás és sok utód nemzése. A kisebb méretű családmodell irányába való eltolódás társadalmilag sikeresebb egyéneket és családokat generál.

 

A biológusok számára ez igen rejtélyesnek tűnhet.

 

Hiszen amennyiben a K-típusú magatartás érvényesül, melynek értelmében csupán kismértékű a szaporodás, akkor az ide tartozó egyedek - a biológiai törvényszerűségek alapján -  soha nem szerezhetnék meg az első helyet.

A logika tehát azt sugallja, hogy a K-típusú magatartást ösztönző pszichológia a múltban még jól működött, de a modern körülmények között már idejétmúlttá vált.

 

Mindez nagyon is kézenfekvő. A világ jelentős részén a gondos higiéniai körülmények, a megfelelő táplálkozás és a kiválóbb orvostudomány szinte teljesen kiküszöbölte a gyermekhalandóságot, ami azt jelenti, hogy a K előnye az r felett csökkent. Ráadásul, számos helyen ingyenes az oktatás is.

Tehát az „r-szelekció” hátrányai hamarosan eltűnnek.

 

A következtetés szerint a demográfiai átmenet az ősi pszichológia és a modern világ helytelen párosításának terméke.

 

Ez ugyanolyan dolog, mintha az elhízás járványáról beszélnénk, ami a kőkorszaki étvágy és a kapitalista bőség találkozásának következménye. Természetesen az elhízástól eltérően a kisméretű családmodell nem ártalmas az egyének számára.

 

Sőt mi több, tulajdonképpen ez a szokatlannak nevezhető „helytelen párosítás” áll az emberiség és az ökológiai katasztrófa lehetősége közé.

 



« Vissza