Ludd király még mindig halott

A technológiai változások fokozzák a munkanélküliséget? A világ profi sakkozóinak érdekes példája.

Forrás: cfo-insight

 

Az ipari korszak hajnala óta sokszor visszatérő félelemként született meg az a nézet, hogy a technológiai változások fokozzák a tömeges munkanélküliséget. A neoklasszikus közgazdászok jóslata szerint ez nem fog bekövetkezni, mivel az emberek találnak majd egyéb tevékenységeket és állásokat a maguk számára, bár mindez fájdalmas alkalmazkodások hosszú időszakát követően fog megtörténni.

 

 A jóslat igaznak bizonyult.

 

 

 Technológiai változások a földünkön

 

Az ipari korszak hajnalát követően eltelt kétszáz év lélegzetelállító innovációja következtében a világ számos részén növekedett az átlagemberek életszínvonala, és túl meredeken növekvő munkanélküliségi arány sem volt tapasztalható.

 

Persze számos olyan tragikus körülmény is jellemzővé vált, mint a megdöbbentő egyenlőtlenség és az egyre borzalmasabb háborúk. Azonban ma a világ  jelentős részén az emberek hosszabb ideig élnek, kevesebb órát dolgoznak és általában egészségesebb életmódot folytatnak.  

Ugyanakkor nem tagadható, hogy a technológiai változások felgyorsultak. A közgazdászok aggodalmuknak adtak hangot, melynek értelmében a modern technológiai változás üteme olyan gyors, hogy az ehhez alkalmazkodni képtelen munkavállalók egyszerűen idejétmúlttá válnak, csakúgy, mint a lovak az autó megjelenését követően.

 

Mivel az ázsiai munkabérek emelkednek, a gyárigazgatók keresik azokat a lehetőségeket, hogy a munkavállalókat miként tudnák robotokkal helyettesíteni. Ahogy az olcsó okos-telefonok adventje felvirágoztatja az internet hozzáférhetőséget is, az online vásárlások a jövőben ki fogják küszöbölni a kiskereskedői állások jelentős részét. Világszerte a technológiai változások könnyedén eredményezhetik évi 5-10 millió állás elvesztését.

Szerencsére a piacgazdaságok mind a mai napig meglepően rugalmasnak bizonyultak az ilyen változások hatásainak befogadására.

 

Egy különös, de igen tanulságos példa a világ profi sakkozóitól származik.

 

Az 1970-es és 80-as években sokan attól tartottak, hogy a játékosok idejétmúlttá válnak, amennyiben és amikor a számítógépek majd jobban fognak tudni sakkozni, mint az emberek. Végül 1997-ben az IBM által kifejlesztett Deep Blue számítógép rövid játszmában győzte le Gary Kasparov sakkbajnokot. Ezt követően a potenciális sakk szponzorok egyre jobban kezdtek vonakodni attól, hogy dollár milliókat fizessenek az emberek között lefolytatott sakkbajnoksági meccsekért.

 

Feltették azt a kérdést, hogy nem a számítógép a világbajnok?

 

 Polgár Judit sakkbajnok

 

Manapság a legjobb játékosok még mindig nagyon jól keresnek, bár kevesebbet, mint a csúcson.

 

A másodszintű játékosok viszont már sokkal kisebb összegekhez jutnak hozzá a versenyekből és bemutatókból, mint  az 1970-es években.

 

Mégis történt egy elég különös dolog: sokkal több ember keresi meg a kenyerét profi sakkjátékosként, mint korábban bármikor. A számítógépes programoknak és az online meccsek elérhetőségének köszönhetően számos országon belül a fiatalok körében egyre nagyobb a sakk iránti érdeklődés.

 

Sok szülő a sakkot vonzó alternatívának látja az értelmetlen videó-játékokkal szemben. Néhány országban a sakk iskolai kereteken belül történő oktatását is bevezették. Ennek eredményeképpen játékosok ezrei jutnak meglepően jó bevételekhez azáltal, hogy sakkot tanítanak gyermekek számára.

A piac olyan módon képes az állások és a különféle lehetőségek átalakítására, amit senki nem jósolhat meg előre.

 

A technológiai változások nem mindig vezetnek kizárólag felfelé, és az átmeneti időszakok eléggé fájdalmasak lehetnek.

Egy munkanélküli autószerelőt át lehet képezni kórházi technikussá. Mégis, miután az autószerelő büszke mindarra, amit az eredeti szakmájában már elért az évek során, érthető módon vonakodik attól, hogy meglépje ezt a fajta változást.

 

A technológia felgyorsulásával az emberiség számtalan bonyolult gazdasági és erkölcsi kérdéssel találja magát szembe. Mindennek ellenére semmi nem utal az elkövetkező évtizedek munkanélküliségének masszív növekedésére.

 

Természetesen a munkanélküliségi arány bizonyos mértékű növekedése eléggé valószínű, elsősorban Európában, ahol a hajthatatlanság és szigorúság özöne korlátozza a gördülékeny alkalmazkodást.

Azonban manapság az elmúlt évek magas munkanélküliségi aránya főként a pénzügyi válságnak tulajdonítható, ami majd végül helyre is állhat.

 

 Mindenestre az emberek semmiképpen sem hasonlíthatóak a lovakhoz.

 


A cikk címében szereplő Ned Ludd (Ludd király) a szervezett gépromboló bandák, az úgynevezett ludditák mitikus példaképe volt 1811 – 1917 körül Angliában. Az írások szerint Ned Ludd Leicesterben élt.

A luddizmus a korai angol munkásmozgalom egyik jellegzetes megnyilvánulási módja. A ludditák mozgalma Nottinghamshire szövőüzemeiben indult, és később a többi textilgyárra is átterjedt. A géprombolók attól tartottak, hogy a szövőgépek kiszorítják őket a munkából, ezért megtámadták a fonodákat és gyárakat és tönkretették és lerombolták a szövőgépeket.

 

 



« Vissza