Bejelentkezés

Hazugságok szövevénye I. rész

Egy szociálpszichológus felmérése arról, miért hazudnak és csalnak az emberek, és mindez mit eredményez az üzleti életben. 

Forrás: www.economist.com 

 

 

 

 

A történelem folyamán az emberek mindig is csaltak és hazudtak.

 

És valószínű, hogy az üzletemberek még másoknál is többet hazudnak.

 

 

Szemüveges üzletember pénzzel a kezében, Pinokkió-orral

 

Egy végzős egyetemistákkal készített felmérésben  a diákok 56%-a beismerte, hogy az előző évben csalt a vizsgákon, 47% -uk viszont azt állította, hogy nem. Bizonyára sokan nem lepődnek meg azon, hogy a nyakkendős értelmiségiek sokszor füllentenek. Számtalan vezetővel megtörténik, hogy saját képességeit illetően hajlamos túlzásokba esni: Scott Thompson például emiatt veszítette el a Yahoo Vállalatnál betöltött igazgatói pozícióját.

 

A becstelenségért járó büntetés egyre kíméletlenebb. Egyre többen követelik, hogy vétségek esetén keményen vonják felelősségre a cégeket – a részvénytulajdonosoktól kezdve egészen a non-profit vállalatokig. Mivel az internet is az emberi gyarlóságok színhelye, a botrányok és a megszegett ígéretek következtében ma már bizalmatlanná váltak az újonnan felmerülő üzleti lehetőségek iránt.

 

Egyes üzletemberek meglehetősen sajátságos ötleteket adnak a tisztességtelen viselkedés leleplezésére. A cégvezetők két, egymásnak ellentmondó feltételezésben hisznek: Egyrészt alapvető különbség van „a friss és a rohadt almák” között, és a vezető feladata kidobni az utóbbit. Másrészt megfelelő ösztönző esetén mindenki csal, és ilyenkor a vezetőnek kell a gyors büntetésről gondoskodnia.  

 

Dan Ariely szociálpszichológus éveket töltött a csalás témakörének tanulmányozásával.

 

Állítása szerint az emberek túlnyomó többsége hajlamos a csalásra, és inkább mások érdekében követnek el csalásokat, nem pedig saját magukért. Sokan viszonylag könnyen feldolgozzák az egymásnak ellentmondó érzéseket: alapesetben önmagukat tisztességesnek tartják, azonban igyekeznek kiélvezni a kisebb csalásokkal elérhető előnyöket, főleg, ha ezáltal az is megerősödik bennük, hogy intelligensebbek vagy népszerűbbek, mint amilyenek valójában.

A két ellentmondásos érzés összehangolását mellébeszéléssel tudják megvalósítani. Így például az önellenőrző IQ teszteredményükhöz titokban hozzáadnak még néhány pontot, vagy elfelejtenek pénzt bedobni a becsületkasszába. 

 

Mindig a körülményektől függ, mennyire van szüksége valakinek a mellébeszélésre.

 

Az emberek többsége hajlamosabb a hazugságra és a csalásra, ha azt látják, hogy a többiek is így cselekszenek, vagy pedig ha egy másik társadalmi csoport valamelyik résztvevője feltűnően áthágja a szabályokat (pl. az öltözködésben). A legtöbben nagyobb valószínűséggel csalnak külföldön, mint a saját hazájukban. Sok esetben akkor is hazudnak, ha saját kifogásolható viselkedésük áldozatává váltak. Gyakran még a saját maguk által felállított szabályokat is megszegik, ha egy teljes napig képesek ellenállni a kísértésnek: így például a fogyókúrázók gyakran visszaesnek korábbi hibájukba, egyetlen napi önmegtartóztatást követően.  

 

folytatjuk



« Vissza