Bejelentkezés

Gyermekeink közgazdaságtana

Milyen lesz a jövő közgazdaságtani tankönyve? Ugyanolyan formában jelenik majd meg, mint ma? A tudományos közgazdaságtan területén a következő évtizedekben bekövetkező változások.

Forrás: cfo-insight

 

 

 

 

 

 

 

 

Könyvek előtt álló közgazdász rajza, fekete-fehér kép

 

A közgazdaságtan számára a válság nem jó tanítómester.

 

 

Sokan feltették már a kérdést, mely szerint miért nem tudják a közgazdászok megjósolni a pénzügyi katasztrófákat. Ugyanis egy népszerű nézet szerint kutatásaik jelentős része irreleváns.

 

Ami még ennél is rosszabb, az általuk nyújtott tanácsok jelentős része csak kis mértékben bizonyult hasznosnak a politikusok számára, akik arra keresték a választ, miként határolhatnák be a gazdasági és a financiális eseményeket.

 

Ezt a jövő generációja jobban fogja csinálni?

 

Érdekes lenne elképzelni a 2033. évben kiadásra kerülő Közgazdaságtani Alapelvek című tankönyv tartalmát.

A közgazdaságtan és a pszichológia kapcsolatával foglalkozó közgazdászok szerint a pénzügyi viselkedéstan sokkal nagyobb hangsúlyt kapna az említett könyvben, ahol az emberi gyarlóságok és gyengeségek magyarázatként szolgálnának a hatékony piacok hipotézisének bukására.

A szakemberek azzal érvelnek, hogy a jövő tankönyve a legutóbbi tapasztalatok elemzését foglalná bele egy hosszabb-távú történelmi fejtegetésbe. Mindez lehetővé tenné a közgazdászok számára, hogy komolyabban vegyék a gazdasági intézmények fejlődését.

A fejlődés-gazdaságtannal foglalkozók szerint sokkal nagyobb jelentőséget kapnak majd a véletlenszerű vizsgálatok, valamint a terepkísérletek.

 

Az alkalmazott ökonometria képviselői kiemelték az adatrobbanás növekvő fontosságát, valamint annak a valószínűségét, hogy 2033-ra az adatrobbanás már jelentős mértékben hozzájárulhat a különféle gazdasági döntéshozatalok pontos megértéséhez.

 

A két évtizeddel később megjelenő közgazdaságtani tankönyvet már sokkal kifinomultabbnak képzelhetjük el, amely teljes mértékben egyesítheti és összegezheti azokat az eredményeket, amelyek manapság a gazdasági kutatások határait súrolják.

 

Egyesek szerint az elkövetkező húsz év során semmilyen dolog nem hozhat olyan mértékű átalakulást, mint Alfred Marshall 1890-ben megalkotott "Közgazdaságtan alapelvei", vagy a John Maynard Keynes angol matematikus és közgazdász által kezdeményezett forradalom az 1930-as években.

Azoknak az éveknek a gazdasági helyzetével szemben a mai közgazdaságtan átgondolt, kiforrott, jól-megalapozott tudományág. Emellett folyamatosan, nem pedig forradalmi léptekben fejlődik.

 

Ez a feltételezés szinte teljesen téves. Ugyanazt a hibát tükrözi, mint amit a technológia szakemberei követnek el, akik azzal érvelnek, hogy mára már az összes radikális áttörés megvalósult. Az elképzelés alapján az elkövetkező húsz évben nem történhet semmiféle olyan jellegű forradalmi áttörés, mint a gőzmozdony, vagy a tranzisztor. A technológiai fejlődés folyamatos lesz, nem pedig forradalmi.

 

Valóban, a nyereségek nem kiemelkedően magasak, és az is valószínű, hogy ennek eredménye a lassabb termelékenységi növekedés, illetve a „Nagy Stagnálás”.

 

Mindezek ellenére a technológia történelme újra és újra megcáfolja ezt a pesszimista nézetet. Most még nem tudjuk megjósolni, hogy mi jelenti majd a következő radikális innovációt, de az évszázadok során szerzett tapasztalatok azt sugallják, hogy (legalább) egy mégis lesz.

Hasonlóképpen azt sem állíthatjuk pontosan, hogy gazdasági értelemben milyen lesz a következő forradalom, de a modern gazdasági gondolkodás több, mint egy évszázados tapasztalata arra utal, hogy ilyesmi biztosan meg fog történni.  

 

Így a 2033. év közgazdaságtani tankönyve más lesz, mint a jelenlegi. Csak még azt nem tudjuk, milyen mértékben. A mai közgazdaságtant olyan tankönyvek segítségével oktatják, amelyek segítségével kiváló professzorok konvencionális ismereteket közvetítenek a diákjaik felé.

 

Ez ugyanúgy történik, mint amikor az újságok még csupán hagyományos módon közölték a híreket. A szerkesztők és a kiadók összegyűjtötték az eseményeket, és az újságokat kiszállították az előfizetők postaládájáig.

Az elmúlt évtized igazi forradalmat robbantott ki az újságok üzleti világában. Manapság weboldalakon és különféle blogokon gyűjtik össze és terjesztik a híreket. Az emberek - ahelyett, hogy a szerkesztőkre támaszkodnának - saját híreik „gondozóivá” válnak.

 

Valami hasonló dolog történik a tankönyvekkel is, elsősorban a közgazdaságtan területén, ahol mindenki rendelkezik saját véleménnyel és első-kézből származó tapasztalattal.

A tankönyvek olyanok lesznek, mint a Wikikönyvek, ahol a diákok módosíthatják a szöveget, és hozzájárulhatnak a tartalom bővítéséhez. A szerző szerepe olyan lesz, mint egy portásé, de a tankönyv többé már nem lesz a bölcsesség forrása, és a szerzője többé nem fogja felügyelni annak tartalmát.

 

Az eredmény kissé zűrzavaros is lehet.

 

Ugyanakkor a közgazdaságtan sokrétűbb és dinamikusabb lesz, melynek eredményeképpen gyermekeink közgazdaságtana „egészségesebb” jövő elé nézhet.



« Vissza