Bejelentkezés

Európának a hidraulikus törés technológiáját kellene alkalmaznia?

A föld mélyében fellelhető földgáztartalékok kitermelésének új technológiája. Az új technológia hátrányai Európában.

Forrás: cfo-insight

 

 

Európa ki fogja hagyni az új energiaforradalmat?

 

Legalábbis így gondolják a „fracking” technológia* (hidraulikus törés vízszintes fúrásoknál) támogatói, mivel például az USA – földgáz tekintetében -  szinte teljesen önellátóvá válik az új eljárásnak köszönhetően.

 

Az új technológiák alkalmazása és beillesztése viszont nem túl könnyű.

 

 

 

 Hidraulikus törés technológia magyarázata

 

 

A globális energiaközösség rendkívül izgatott, hiszen az úgynevezett hidraulikus törés (rövidebb nevén: „fracking” ) technológia meglehetősen új eljárásnak számít, amely utat nyitott a föld mélyében található, korábban még hozzáférhetetlen földgáztartalékokhoz is.

A palagáz kinyerésének segítségével az Egyesült Államok szinte már teljes mértékben önellátóvá vált ezen a területen.

 

Ezzel ellentétben Európa kifejezetten le van maradva.

 

A szakértők a feltárás folyamatát illetően még sokat haboznak; a palagáz-kitermelést még el sem kezdték. Sokan attól tartanak, hogy Európa ki fogja hagyni az új energia-forradalmat.

 

Az európaiaknak tényleg aggódniuk kellene emiatt?

 

Európában hiányzik a „fracking” technológiával kapcsolatos lelkesedés. Akik viszont ezt a tényt kritizálják, bizony két kulcsfontosságú kérdést nem vesznek figyelembe.

 

Elsőként ugyanis nem szabad elfelejteni, hogy Európa geológiája más, mint Amerikáé.

Hatalmas különbségek vannak a nagy palaformációk potenciális lelőhelyei és a gazdaságosan kitermelhető tartalékok között.

 

Hivatalos becslések szerint a palagáz legjelentősebb kitermelhető tartalékai az USA-ban és Kínában találhatóak, nem pedig Európában. Bár ezek is csupán találgatások, hiszen évtizedeken keresztül kizárólag az Egyesült Államokban valósult meg a palaformációk intenzív feltárása.

Ez a folyamat Európában még csak most kezdődik.

 

Úgy tűnik, hogy Lengyelország rendelkezik Európa legkedvezőbb geológiájával, és az is lehetséges, hogy az ország tíz éven belül nagyon fontos kitermelővé válik.

Mindez rendkívül szerencsés egybeesésnek mondható, hiszen a palagáz-kitermelés politikai értelemben is megkönnyíthetné, hogy Lengyelországban fokozatosan beszüntessék a helyi szénkitermelés (és fogyasztás) gazdasági és környezetvédelmi szempontból is irracionálisnak tekinthető támogatásait. Ily módon a „fracking” technológia egyfajta stratégiai áldás lehetne, ugyanis csökkentené az ország oroszországi gázfüggőségét is.

 

Az Európai Unión belül a fracking technológiát támogatók nem számolnak a másik fontos tényezővel sem: az EU nem rendelkezik jogosultsággal és fennhatósággal az Európában történő palagáz kitermelés felett.

A feltárási, valamint a kitermelési engedélyezést és szabályozást országos szinten határozzák meg.

 

Mindezek mellett Európában az úgynevezett Nimby** jelenség (más néven: „not in my backyard”) sokkal nagyobb akadályokat támaszt, mint az Egyesült Államokban.

Igaz, hogy az európaiak kifejezetten érzékenyek a környezetvédelmi problémákra, viszont az ösztönzők szintén jelentős szerepet játszanak ebben a kérdésben is.

Az Egyesült Államokban a természeti erőforrások feletti tulajdonjogokat tipikus módon a föld egyéni tulajdonosa birtokolja, míg Európában az erőforrások tulajdonjoga az államé.

 

Ennek eredményeképpen az európaiak egyrészt bizonytalan környezeti hatásokkal és következményekkel nézhetnek szembe, másrészt a bevételekből sem kapnak semmit. Elsősorban ezért ellenzik a fracking technológiát.

Ezzel szemben az Egyesült Államokban a helyi lakosok busás nyereséghez juthatnak hozzá, ha tulajdonjogukat el tudják adni a gázvállalatoknak, hiszen így jelentős kompenzáláshoz jutnak hozzá még a környezetvédelmi költségekkel kapcsolatos félelmeik esetén is.

 

A "földgázforrások magántulajdonjoga szemben az állam tulajdonjogával" kérdéskör nem az egyetlen olyan tényező, amely ezen a téren is az Egyesült Államok fellendüléséhez vezetett.

Ritkán említik meg azt a tényt, hogy az Egyesült Államokban a palagáz-kitermelés nyereségei jelentős adóösztönzőknek köszönhetők.

Ez viszont olyan modellt takar, amellyel Európa nem tud versenyre kelni.

 

Természetesen a kormányoknak szerepet kell játszaniuk az olyan újfajta technológiák kifejlesztésének támogatásában, mint a „fracking” eljárás, habár a technológia kifejlesztését követően már nem lehet semmiféle különös indokot felhozni arra vonatkozóan, hogy a gázkitermelés egyik formáját miért is kellene adóengedményeken keresztül támogatniuk.

 

 

A legalapvetőbb érvként az szolgál, hogy a palagáz – csakúgy, mint valamennyi szénhidrogén - csupán egyszer használható fel.

 

Tehát az igazi kérdés nem az, hogy Európában kell–e palagázt kitermelni, hanem az, hogy mikor kell azt felhasználni: ma vagy esetleg holnap.



Manapság Európa jelentős gázfelhasználónak számít, viszont fogyasztása stagnál (a gazdasággal együtt). A palagáz forradalommal kapcsolatos felhajtások és csinnadratta ellenére a hagyományos gáz kinyerésének költsége alacsonyabb, mint a palagázé.

Sőt, a meglévő csővezeték-hálózat azt is bizonyítja, hogy a hagyományos gáz alacsony határköltséggel hozható be Európába. Gazdasági (és környezetvédelmi) szempontból kiindulva a „fracking” technológia nem hajtana túl nagy hasznot Európa számára, ugyanis a palagáz egyszerűen csak helyettesítheti a bőséges és elegendő hagyományos gázt.


Egy alacsony kamatú környezetben a késlekedés gazdasági költsége is alacsony.

Európa számára tehát a legjobb lehetőség az, ha várakozik, és hagyja, hogy a piac működjön.

A fracking még nem egy beérett technológia, ezért idővel valószínűleg még sokat fog fejlődni.

 

Így még az is elképzelhető, hogy majd Európa lesz a „fejlett fracking technológia” irányítója, amikor az Egyesült Államokban a palagáz lelőhelyek már kimerülnek.

 

 

 

 

*A Hydraulic fracturing (vagyis magyarul hidraulikus törés vízszintes fúrásoknál, rövidebb nevén: fracking) technológiát legelőször Texas területén alkalmazták, még 1990-ben. A technológia segítségével a föld mélyén fellelhető földgáztartalékok a felszínre kerülhetnek. Az 1500-1600 méteres mélységekben már nem léteznek konvencionális gázmezők, ezért a gáztartalékokat csupán a kőzetek megrepesztésével tudják kinyerni. Függőleges fúrás alkalmazásával eljutnak a kőzethez, amely a gázt tartalmazza, és ott robbantások segítségével repedéseket érnek el a kőzeten. Ezt követően a létrejött repedéseket hatalmas mennyiségű vízzel tovább tágítják. Utána a vizet kiszivattyúzzák. Ilyen módon a gáz felszínre jut.

Ezzel az eljárással kapcsolatban számos kritika látott napvilágot, melyek szerint a szakemberek jelenleg még nagyon keveset tudnak az adalékokról és a pontos összetételekről. Elképzelhető, hogy több tonna  szennyező anyag is számításba jöhet kutanként.

 

**Az úgynevezett Nimby jelenség (not in my backyard, vagyis „ne az én kertem mögött”) azt foglalja magában, hogy nagyon sokan egyetértenek azzal a ténnyel, hogy szükséges a drogambulancia, a repterek, a buszmegállók, stb. de azok ne legyenek hozzájuk, lakhelyükhöz, vagy lakóházukhoz közel. Legyenek, de valahol máshol. Azt a kérdéskört takarja, hová kerüljenek a mindenhol elutasított, de szükséges létesítmények. Ugyanilyen módon pl. sok társadalmi kategória nem akar nála alacsonyabb státuszú lakosság mellett élni.

 



« Vissza