Bejelentkezés

Európa nyári olvasmány listája

Milyen könyveket kéne olvasniuk Európa vezetőinek a napernyők alatt? A gazdasági válság nem megy szabadságra.

Forrás: cfo-insight

 

Minden augusztusban úgy tűnik, mintha az európai kontinens szinte bezárná kapuit, amint a lakosság felvásárolta a napernyőket.

Viszont a gazdasági válság sajnos nem megy szabadságra, legkevésbé nyáron. Mindez elég okot szolgáltat arra, hogy Európa vezetői bölcsen válasszák ki nyári olvasmányaikat.

 

Barry Eichengreen közgazdász professzor

Barry Eichengreen közgazdaságtan és politikatudomány professzora (Californiai Egyetem)

 

Augusztusban az európaiak jelentős része a tengerpartot vette célba. A kontinens mondhatni „bezárt”, méghozzá arra a feltételezésre alapozva, hogy ennek nem lesz semmilyen következménye mindaddig, amíg szeptemberben mindenki vissza nem tér szépen lebarnulva. Nem számít sem a 2007. augusztusi válság, vagy az 1992. augusztusi európai pénzügyi válság: az augusztusi szabadság és nyaralás - mindezek ellenére - továbbra is tiszteletre méltó hagyomány marad.

 

Tehát mit is kellene az európaiaknak olvasniuk a napernyőik alatt?


Milton Friedman és  Anna Schwartz műve,  Az Egyesült Államok Monetáris Története a lista legtetején foglal helyet. A lebilincselő beszámoló középpontjában az a fejezet áll, amely a Nagy Gazdasági Világválságról szól.

Friedman és Schwartz gyakran dorgálja az egész rendszert, mivel nem reagált gyorsan az egymást követő banki csődhullámokra, először az 1930-as években, majd ismét 1931-ben, és végül 1933-ban. A legnagyobb kritikájuk az, hogy az  1930-as évek első felében az állam nem kezdeményezte a biztonsági beszerzések egy közös programját az akkori bankcsődök megelőzése érdekében.

Ez egy olyan üzenet, melyet az Európai Központi Bank igazgatósági tagjai nagyon is megszívlelhetnének, ha figyelembe vesszük az augusztus elején tett bejelentésüket, mely szerint készek megfelelő módon reagálni a felmerülő eseményekre, viszont mind ez idáig nem hoztak erre vonatkozó intézkedéseket.

Friedman és Schwartz könyvének elolvasása emlékeztetheti őket arra, hogy egy válságot jobb elhárítani, mint abban bízni, hogy valaki – képességeinek köszönhetően – majd véget vet annak.

 

Egy újabb olvasmányajánlat az 1930-as gazdasági világválságról szóló másik beszámoló: Charles Kindleberger híres könyve ( A Világ Gazdasági Válságban, 1929-1939), melyben Kindleberger véleménye szerint egy válság elkerülése – és ennek sikertelensége esetén a válságból való sikeres kilépés is – vezetést és irányítást igényel.

Különösen egy olyan ország vezetését követeli meg, amely megfelelő pénzügyi erővel, és az ilyen erő alkalmazásának hajlandóságával is rendelkezik. A háborúk közötti időszakban a fő problémát a vezető hatalom, tehát az USA idegenkedése és vonakodása képezte, mivel vezetést és anyagi feltételeket kellett volna nyújtania a válsághelyzet megoldásához.

Ma Európában az újraegyesített és újra megerősített Németország az egyetlen olyan ország, amely képes felvállalni ezt a szerepet. Hozzá tudna járulni a gyors banki újratőkésítéshez, egy kereskedelmi banki működési engedélyhez az Európai Stabilitási Mechanizmusért és terjeszkedőbb ECB politikáért. Ha Németország ilyen vezetést biztosítana, a többi ország is gyorsan követné.

 

Az európai válság ezután a megoldás útjára léphetne.


Egyesek szerint az ilyen olvasmányok inspirálhatnák a Görög szigeteken magukat süttető németeket. De elég nehéz ebben bízni.

 

Természetesen a közgazdász professzoroknak a  Nagy Gazdasági Világválságról írt könyvei nem igazán nyaralási olvasmányok.

 A változatosság kedvéért az európai vezetők olvashatnának Alexander Hamiltonról is.

 

Az európai tisztviselők azzal érvelhetnek, hogy az ő problémájuk ennél sokkal bonyolultabb. Európában nem csak hogy nem létezik megfelelő szövetségi kormány, de nincs is igény ilyen létrehozására.

Hamilton teljesítményei viszont arra is rávilágítanak, hogy az emberek rendkívüli módon idegenkedtek a föderalizmustól az USA kezdeti időszakában. A politikusokat előrelátóak voltak, és diplomáciai képességeiknek köszönhetően létrehozták azt a politikai entitást, amely a függetlenséget követően fejlődött ki.  

 

Végül pedig az európai vezetők beleolvashatnak Barbara Tuchmann: Augusztusi Fegyverek című művébe is. Tuchman leírja, hogy miként sodorták Európát az egyéni döntések sorozatának következményei az I. Világháborúba.

Persze ma senki nem jósol háborút Európában. Bár ami érvényes a nemzetközi diplomácia világában – vagyis, hogy a látszólag ésszerű döntések sorozata özönvízszerű következményekkel járhat együtt, ha senki nem foglalkozik a végjáték kigondolásával – az ugyanúgy igaz a nemzetközi pénzügyeknél is.

 

Mialatt a kontinens vezetői Dél-Európa válság sújtotta tengerpartjain pihennek, azért fontolóra vehetnék Tuchmann üzenetét is.

 



« Vissza