Bejelentkezés

"Elbeszélés" a globális gazdasági gyengülésről

A világgazdaság kilátásai csupán az emberek fejében kialakuló történetek figyelembevételével együtt érthetőek meg.

Forrás: cfo-insight

 

 

A gyengülő globális gazdaság legutóbbi előjeleinek eredményeképpen nagyon sokan lettek kíváncsiak arra, milyen lesz az átfogó gazdasági teljesítmény az elkövetkező években. Esetleg kifejezetten hosszú globális hanyatlással vagy gazdasági válsággal nézünk most szembe?

 

Robert J. Shiller portré

Robert J. Shiller közgazdaságtan professzor

 

A mai előrejelzések alapvető problémája, hogy a lassulás legutóbbi okai ténylegesen pszichológiai és szociológiai jellegűek, ami az egyre csak ingadozó bizalomra és a „váltakozó kedvre” utal. Sokan egyetértenek abban, hogy az ilyesfajta módosulások tükrözik a folyamatosan változó eseményeket, az újabb és újabb történetek és elbeszélések lényegét, valamint a világ ezekkel kapcsolatos nézeteit; melyeket elég nehéz minősíteni.

 

 

 

Valójában úgy tűnik, hogy a legkiválóbb szakembereknek számító közgazdászok jelenleg nem látják sötéten a helyzetet a globális gazdasági lehetőségek vonatkozásában.

Szeptemberben az OECD* közzétett egy ideiglenes értékelést a rövidtávú globális kilátásokra vonatkozóan, amely megnyugtató beszámolót ad a felmerülő „jelentős kockázatokról”; bár sokak szerint a bizonytalanság nyelvén szólva.

A gond ott jelentkezik, hogy a közgazdászok eszköztárában megtalálható statisztikai modelleket rendes, normál időkre lehet a legmegfelelőbben alkalmazni, ezért a közgazdászok a helyzetet – természetes módon - normálisként szeretik feltüntetni. Amennyiben tehát a jelenlegi lassulás az elmúlt évtizedek során, egyéb esetekben tapasztalható hanyatlások vagy lassulások egyik típusa, akkor ugyanolyan jellegű helyreállítást és javulást jósolhatunk.



Számtalanszor elmondott, megszokott történetek

 

Az egyik beszámoló rávilágított a legújabb „dinamikus tényező-modellre”, és 1959 és 2011 közti adatokat használt fel az események meghatározásához. Mindezekkel együtt a beszámoló teljesen kizárta a Nagy Gazdasági Válságot, és azt állította, hogy a legutóbb tapasztalható lassulás alapvetően nem tér el a többi legutóbb érzékelhető gazdasági gyengüléstől, pusztán nagyobb azoknál.

 

A modell a recesszió valamennyi előidéző okát összesen hat tényezőre redukálja: „olaj, pénzügyi politika, termelékenység, bizonytalanság, likviditási/pénzügyi kockázat és költségvetési politika”.

Ugyanakkor a 2007 után bekövetkező hanyatlást a felsoroltak közül csak két tényezővel magyarázza: a bizonytalansággal és likviditási/pénzügyi kockázattal. Bár még ha el is fogadjuk ezt a fajta következtetést, akkor is el kell gondolkoznunk azon, hogy az elmúlt években egyrészt mi okozta a bizonytalansághoz és a likviditási/pénzügyi kockázathoz vezető összeomlásokat, másrészt mennyire megbízhatóan lehet az ilyesmit megjósolni.  


Ha figyelemmel kísérjük - az elmúlt két évre visszamenőleg  - a külső gazdasági összeomlások bizonyítékait, olyan történetekre bukkanunk, melyek pontos értelme ismeretlen.  Csupán azt tudjuk, hogy sokszor hallottunk már róluk.

 

Ezek közül a  történetek közül az első helyen áll az európai pénzügyi válság, amelyről a földön mindenhol sokat beszélnek. Az OECD ideiglenes értékelése ezt a globális gazdaság legfontosabb kockázatának nevezte, ami valószínűtlennek tűnhet, hiszen felmerülhet a kérdés, hogy az európai válság miért is annyira lényeges Európán kívül?

 

Természetesen az egyik fontos ok a globális kereskedelem és pénzügyi piacok megjelenése. Viszont az országok közötti kapcsolatok nem kizárólag a piaci árak közvetlen hatásain keresztül alakulnak ki. Az egymásra ható közösségi vagy általános pszichológia vélhetően szintén alapvető szerepet játszik.

 

Ugyanis ez utóbbi járul hozzá a különféle elbeszélések és a történetek fontosságához, ami persze a Stock és Watson által szemléltetett statisztikai elemzési módoktól rendkívül távol áll.

 

A pszichológusok kihangsúlyozták, hogy az emberi gondolkodásnak létezik egy úgynevezett elbeszélő alapja: az emberek visszaemlékeznek bizonyos történetekre, amelyek ösztönzik és motiválják őket. Elsősorban a valós emberekről szóló, és emberi érdekekkel kapcsolatos történetek foglalkoztatják a nagyközönséget. A népszerű történetek általában bizonyos fajta morális következtetéseket is magukban foglalnak.

 

Ezért az emberek sokszor azt képzelik, hogy a rossz kimenetelek a morális feloldozás hiányát vagy veszteségét tükrözik.



A youtube – hatás

 

Az európai válság a görög visszaesés eseményével kezdődött. Ma már úgy tűnik, hogy a csupán 11 milliós országban zajló események az egész globális gazdaságot fenyegetik.

 

Ugyanakkor a történetek gazdasági fontossága nem áll közeli kapcsolatban pénzügyi értékükkel, hanem kizárólag történeti értéküktől függ.

 

A görög válságtörténet 2008-ban kezdődött széleskörű tüntetések és sztrájkok kirobbanásával, amikor a kormány bejelentette, hogy felemeli a nyugdíjkorhatárt a nyugdíjpénztáraknál jelentkező hiányproblémák megoldása érdekében.

 

A hírek a globális médiában is megjelentek, ahol bemutatták, hogy a görögök tiltakozásként az utcára vonultak annak ellenére, hogy az említett emelés viszonylag mérsékeltnek számított (pl. a gyermekes nők, illetve a veszélyes munkaköröket betöltő emberek teljes járulékkal mehetnének nyugdíjba 55 éves korukban, de akár 50 éves kortól kezdődően is).

 

A történet elképzelhetően már Görögországon kívüli szóbeszédeket is maga után volt, bár az események a nemzetközi figyelmet nem igazán vonták magukra egészen 2009 végéig, amikor a görög adósság következtében a piac egyre bizonytalanabbá és zavarosabbá vált, növekedtek a kamatlábak, amely persze további problémákat is okozott a kormánynak.

 

Mindez felkeltette a közérdeklődést is, mely végül más európai országokban is feltüzelte a válságot. A Youtube-on keresztül a görög történet vírusként kezdett el terjedni.

 

A görög események sok ember fejében a jelenlegi válságot megelőző ingatlan - és tőzsdepiaci buborékok történeteivel kapcsolódnak össze. Ezek a vagyonbuborékok a kölcsönök felvételére vonatkozó laza és engedékeny szabályok, valamint a kölcsönök felvételére irányuló túlzott hajlandóság miatt dagadtak fel. Ugyanilyen módon a görög kormány is nagy hajlandóságot mutatott az adósságok felvállalására, a bőkezű és tékozló nyugdíjak fizetése érdekében.

 

Tehát az emberek a görög válságra nem csupán metaforaként tekintettek, hanem egyfajta morális történetként is. Természetes következményként jelentkeztek a kormány megszorító programjai, melyek már csak ronthatták az egész helyzetet.

 


A világgazdasági kilátások soha nem érthetők meg abszolút mértékben, ha figyelmen kívül hagyjuk az emberek fejében kibontakozó történeteket.

 

 

 

 

*OECD (Organisation for Economic Co-operation and Development, magyarul Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet)



« Vissza