Bejelentkezés

Csin-csin!

Üzleti élet és alkoholfogyaztás. Változó szokások és kialakuló előítéletek a munka és az alkohol kapcsolatában.

Forrás: The Economist

Üzleti élet és alkoholfogyasztás

 

Az újságírás világából a nagy ivászatok sem maradhatnak ki.

Amikor egy tudósító először csatlakozott a The Economist hírmagazinhoz, az egyik sokat tapasztalt kollégája félrehívta, és adott neki néhány egyszerű tanácsot: „Ha jó sztorit akarsz,  piálj annyit a kapcsolatoddal, amennyit csak tudsz, de közben azért maradj annyira józan, hogy emlékezni tudj mindarra, mit elmondott neked.”

Persze az idők változnak. A Bloomberg Businessweek–nél ma már fegyelmi vétségnek számít, ha egy újságíró a munkavégzése során lerészegedik.

De nemcsak az újságírásnál helytelenítik az ivást.

A „Reklámőrültek” című TV-drámában az 1960-as évek reklámvilágában dolgozó igazgatók még skót whisky vedelésével töltik munkanapjaikat, miközben az időjárásról cseverésznek a könyvelési igazgatóval. Csupán az elmúlt 25 év során vált jellemzővé, hogy dél előtt egy laposüveg, vagy egy Johnnie Walker rosszallást vált ki másokból.

A leglelkesebb antialkoholisták az Atlanti Óceán túlsó oldalán élnek.  Ma már szinte elképzelhetetlen az, hogy amikor egy üzletember hivatalos ebédre hívja meg amerikai partnerét, az étkezés során megigyon egy pohár bort is. Az egész üzleti megbeszélés során tiszta víz gyöngyözik a poharakban.

Legalább az európaiak megőriztek valamennyit a joie de vivre {életöröm, az élet élvezete} érzésből: egy francia vagy spanyol vezetővel való ebéd lehetősége még manapság is felvillantja legalább egy tisztességes üveg alkohol ígéretét. Ahogy az megszokott, a britek ebben a tekintetben is közrefogják a különféle kultúrákat: szerintük egy vagy két pohár alkohol még elfogadható; egy egész üveg már a magánjellegű, nem szakmai megbeszélés határait súrolja. Habár ez a szabály a nap végén azonnal megszűnik, és az üzleti partnerek a munka után azonnal felkeresnek egy sörözőt, ahol totál részegre isszák magukat.

Több felmérést is elvégeztek arra vonatkozóan, hogy általában hogyan tekintenek azokra az emberekre, akik egy szakmai találkozó vagy megbeszélés során alkoholos italokat fogyasztanak. Az eredmény nem valami kecsegtető. Azokat az álláskeresőket, akik egy vacsora keretében lebonyolított állásinterjún megittak egy pohár bort, kevésbé tartották intelligensnek, mint azokat, akik csak üdítőt rendeltek. Ez olyan esetekben is így történt, amikor az interjút lebonyolító személy maga is megivott egy pohár alkoholt.

Ugyanis az a nézőpont terjedt el, hogy semmit nem lehet kezdeni az olyan emberekkel, akik lerészegednek és cselekvőképtelenné válnak. Bár konkrét bizonyíték még nem létezik a „csökkent kognitív teljesítményre”, a felmérések alapján világosan látható, hogy egy alkoholos italt a kezében tartogató embert kevésbé tartanak intelligensnek. Ez a jelenség az akadémikusok meghatározása szerint az „iszákos idióta” előítélet.

 

Ez persze szégyen, hiszen egy jó vacsora sínre teheti az üzletet. Mindezek ellenére az előítéletek ugyanúgy megmaradnak, de ezen a téren kulturális eltérések is tapasztalhatók. Az előítéleteket kevésbé kellene hangsúlyozni azokban a kultúrákban, ahol az alkoholfogyasztás elterjedt dolog, vagy nem annyira megbélyegző. Viszont az amerikai hivatalos normák most már véglegesen is elterjednek az egész világon. Tehát a tendencia ebben az irányban halad.

Ezek alapján nem kell sok időnek eltelnie ahhoz, hogy mindannyian végső pohárköszöntőt mondjunk a munka és az üzleti találkozók bármely formája során történő alkoholfogyasztásnak.

 



« Vissza