Bejelentkezés

Áldás és átok is egyben az Északi-sarkvidék olvadása

Az Északi-sarkvidék rejtett kincsei. A sarkvidéki kormányok aranybányát látnak az olvadásban.

Forrás: The Economist

 

 

 

 

 

Északi-sarkvidék olvadása

 

A sarkköri gleccserek és Grönland hatalmas jégtakarójának olvadása egyre fokozottabb ütemben gyorsul (lásd a fenti térképet). Ma már júniusban ötször kisebb területet borít hó, mint az 1960-as években.

 

Az állandóan fagyott altalaj mérete zsugorodik. Idegen növények, madarak, halak és állatok vándorolnak észak felé, és néhány sarkköri faj valószínűleg ki fog halni. Az Északi-sarkkör hozzávetőlegesen kétszer olyan gyorsan melegszik, mint a bolygó többi része.

 

A sarkvidéki kormányok aranybányát látnak az olvadásban. Az Északi-sarkvidék ásványokban gazdag hatalmas készletekkel rendelkezik, melyek mindezidáig hozzáférhetetlenek voltak, beleértve a felfedezetlen földgáztartalékok kb. 30%-át és a feltáratlan olajtartalékok 13%-át (lásd az alsó térképet).

Az északi-sarkvidéki kormányok hozzáállása, valamint az egyéb lelőhelyeken egyre jobban apadó természeti erőforrások következtében az olajvállalatok a vándorlibákhoz hasonlóan csoportosulnak északon, elsősorban Alaszka, Kanada, Grönland, Norvégia és Oroszország kontinentális peremterületeinek feltárása érdekében.

 

 

Északi - sarkvidék kétszer olyan gyorsan melegszik, mint bolygónk bármelyik másik része

Az Északi-sarkvidék kétszer olyan gyorsan melegszik, mint bolygónk többi része. A visszahúzódó jég miatt az értékes ásványi anyagok hozzáférhetőbbé válnak és új tengeri útvonalak is kialakíthatóak; ami egyben komoly veszélyeket is jelenthet.

 

 

 Az Északi-sarkvidék a világ egyik legkevésbé felfedezett és kiaknázott területe.

 

Még tengereinek és folyóinak nevei is ismeretlenek, annak ellenére, hogy közülük egyik-másik tényleg óriási.

A szibériai Jenyiszej folyó és a Léna több vizet szállít a tengerbe, mint a  Missziszippi vagy a Nílus.

Grönland - a világ legnagyobb szigete - Németország területének hatszorosa, habár népessége csupán 57,000 főt számlál.

Az Északi–sarkvidék összterületén 4 millió ember található, akiknek körülbelül a fele néhány volt szovjet városban él, pl. Murmanszkban és Magadanban. A fennmaradó részen - beleértve Szibériát, Észak-Alaszkát, Észak-Kanadát, Grönlandot és Észak-Skandináviát - alig élnek emberek. Mindezek ellenére a terület nem igazán mondható érintetlennek. A színek alapján megjelölt hőmérsékleti változásokat mutató világtérkép az Északi-sarkvidéket sistergő petárdaként ábrázolja. 1951 óta a sarkkör hőmérséklete nagyjából kétszer olyan gyorsan emelkedett, mint a globális átlag.
Az említett időszak során - a globális 0.7C°-os átlagos hőmérsékletemelkedéshez viszonyítva - a grönlandi hőmérséklet 1.5C°-al nőtt.

 

Ez az egyenlőtlenség várhatóan továbbra is folytatódni fog.

 

Az üvegházhatásból származó gázkibocsátások miatt elkerülhetetlennek tűnő globális 2C°-os hőmérséklet-emelkedés azt jelenti, hogy az Északi-sarkvidék 3-6C°-al melegszik.

 

A tudósok véleménye szerint valamennyi természetes változás – pl. meleg áramlatok, meleg időjárás - igazodik az időszaki olvadáshoz.

 

 

Olvadó jégtömbök

 

 

Az északi területek gazdagsága

 

Hosszú-távon a megolvadt észak nagy változásokat - de sajnos pusztításokat is - eredményezhet. Paradox módon az északi-sarkvidéki növény-és állatfajok ebből nem képesek annyit profitálni, mint az egyetlen faj, amely ezeket a változásokat okozza: az emberiség. Az eltűnőben lévő, tengert borító jégtakaró a legutolsó eszkimó kultúra végét jelentheti.

Tény, hogy a nagy olvadás sok embert tesz majd gazdaggá.

Ahogy a fagyos tundra észak felé vonul, az Északi-sarkvidék nagy területei alkalmassá válnak a mezőgazdasági tevékenységekre. Egy hihetetlenül korai Északi-sarkvidéki tavasz a növények fejlődését 25%-al fokozhatja. Mindez a grönlandiak számára lehetővé tenné a sokkal nagyobb mértékű és léptékű gazdálkodást, mint a jelenlegi, 100 tonnákat kitevő jelentéktelen burgonyatermesztés.

 

Sokkal több értékes ásvány válik majd elérhetővé. Az Északi-sarkvidék az ásványi anyagok fontos forrásterülete, pl. Alaszkában a cink, Kanadában az arany, Svédországban a vas, Oroszországban a nikkel, és még számos egyéb kibányászásra váró ásvány.

 

Az Északi-sarkkör valószínűsíthetően sok olajjal és gázzal rendelkezik. Az állati maradványokból képződött energiaforrások elégetése által okozott éghajlatváltozás lehetővé teszi a még több északi-sarkköri szénhidrogén kinyerését is.

 

Ezek az új északi-sarkvidéki iparágak nem máról holnapra fognak megjelenni.

Még ma is nagy mennyiségű jég borítja a tengert, így az Északi-sarkvidéken igen nehéz és rendkívül drága a munkavégzés, amit a napi 24 órán keresztül tartó téli sötétség és az északi-sarkvidéki ciklonok még inkább megnehezítenek. Nem valószínű, hogy a jelenlegi feltárások  egy évtizeden belül már szénhidrogén termeléshez vezetnek.

 

Viszont idővel ez is meg fog történni.

 

A cserében fizetendő ár óriási, de az olajvállalatok és az északi-sarkvidéki kormányok eltántoríthatatlanok.

 

A 20. században az Oroszország és Amerika közötti legrövidebb útvonalnak számító északi-sarkvidék jelentette egy nukleáris háború kirobbanásának legvalószínűbb lehetőségét. Oroszország és Kanada - amely területük alapján a két legnagyobb Északi-sarkvidéki ország – még erősítették is ezt az aggodalmat: Az Északi-sarkvidék vad nacionalista érzések fellángolását hordozza magában mindkét állam esetén.

 

2009-ben Norvégia a katonai központját az északi – sarkköri Reitan városába helyezte át. Oroszország fejleszti hat nukleáris jégtörőjét, amely a civil infrastruktúra egy „darabja”.

 

Az Északi – sarkvidék nem terra nullius {uratlan terület}*. Az Antarktisztől eltérően az Északi-sarkvidék legnagyobb része elhatárolt. Fél tucat területi vita közül valószínűleg a legnagyobb az Egyesült Államok és Kanada között zajlik az észak-nyugati szakasz státuszára vonatkozóan. Viszont ez a két ország nem fog háborút kezdeményezni. Ugyanakkor az Északi-sarkvidék államainak többsége NATO tag.

 

Az erőforrásoknak köszönhetően felhizlalt országok további kövéredésén túl, az Északi-sarkvidék olvadásának geo-stratégiai  következményei is lesznek. Az egyik nyilvánvaló eredmény az új kereskedelmi útvonalak potenciálisan romboló hatása. A Szibéria partvidéke mentén történő hajózás az észak-keleti szakaszon, vagy – ahogy az oroszok és a tengerészek hívják - az Északi-tengeri Útvonalon nagyjából egyharmaddal csökkenti a Nyugat-Európa és Kelet-Ázsia közti távolságot.

Ez a szakasz évente négy vagy öt hónapra van megnyitva, és egyre nagyobb rajta a forgalom.

2010-ben még csak négy hajó használta az Északi-tengeri Útvonalat, tavaly már harmincnégy - mindkét irányban -, beleértve a tankhajókat, a halakat szállító hűtött tengeri járműveket és még egy sétahajót is.

Kína, Japán és Dél-Korea már jelentős befektetéseket eszközölnek jégtörő tengeri járművekbe.

 

A háború elkerülésének és a viták rendezésének érdekében szükséges a megfelelő irányítás.

Ugyanis ami jó Oroszországnak, elképzelhetően kedvezőtlen Egyiptomnak. Az utóbbi ország tavaly több,  mint 5 milliárd dollárt keresett az alternatív kelet-nyugati hajózási útvonalként számon tartott Szuezi-csatornán szerzett bevételeiből.

 

Szerencsére az Északi-sarkvidéki Tanács megléte ígéretesnek bizonyul.  Sikerült elérnie egy hatékony északi-sarkvidéki együttműködést, amely magában foglalja a tudományos kutatásokat, a feltérképezést és az erőforrások fejlesztését és kiaknázását is.

 

 Északi-sarkvidék

 

 

*Az uratlan terület (terra nullius) olyan szárazföldi terület, amely nem áll egyetlen állam fennhatósága alatt sem.



« Vissza