Bejelentkezés

A világ legfurcsább pénzei

A csereeszköz hosszú történelme és a változatos fizetési formák. "Vicces" pénz, ehető fizetőeszköz és helyi pénzek előfordulásai.

Forrás: newsvine.com

 

 

 

 

Különféle pénznemek képe

 

 

A pénzre általában konvencionális címletekben kibocsátott, papír, illetve kör alakú fém formájában használt csereeszközként tekintünk.

 

De gondoljuk csak át ezt újra.

 

A pénz hosszú történelme során az eltérő fizetési lehetőségek talán még furcsább módozatokban is megjelentek, mint egy fantasy regényben. Valójában - a pénz adventjét megelőzően - még a bartert tekintették elfogadott fizetési módnak. Akkoriban szinte bármilyen eszköz betölthette a "pénz" funkcióját. 

 

Tekintsük át a csereeszköz történelmének nem konvencionális előfordulási formáit, vagyis a „vicces pénzt”:

 

 

 Mikronéziában fizetőeszközként szerepel a Rai kő

 

Mikronéziában, Yap szigetén, a Rai kő törvényes fizetési eszköznek számított, bár méretre és súlyra meglehetősen nagy, nehéz darabról volt szó.

 

Ezek a pénzérmék tulajdonképpen óriási, kerek mészkövek, amelyeknek egy lyuk található a közepén. Átmérőjük öt és húsz láb között ingadozik. Az éremtani kolosszusok értékét nem pénzügyi vagy fiskális politikai meghatározások alapján számították ki, hanem a méretükből, a súlyukból és a szállításuk nehézségéből adódóan.

A pénz törött darabjait értéktelennek tekintették, kivéve, ha egy boszorkánymester ünnepélyes szertartás keretében helyre nem állította azokat.

 

A kanadai egymillió dolláros pénzérme körülbelül 220 fontot nyom; legnagyobb része rúdaranyból áll, és a névértékének hozzávetőlegesen a kétszeresét éri, rendkívüli tartalmi értékének köszönhetően.

De azért senki ne tervezzen nagybevásárlást ezzel a pénzzel, mert teljesen kiürítheti a kereskedő pénztárgépét, sőt, még egy bankot is!

 

Az ősi dél-indiai Vidzsajanagar Birodalom az éremtan történelmének legkisebb pénzérmére támasztott igényt. Az ezüst Tara  .06  uncia súlyú és négy milliméter átmérőjű.

 

 

Ehető Pénz

 

A különféle fűszerek, mint fizetőeszközök

 

 

Évszázadokkal korábban Kelet-Afrikában és a Szahara sivatagban is általánossá vált a világ egyik legősibb fizetőeszköze, a só, amely felidézi a barter rendszerét.

A kókuszdió rostjaiba csomagolt kurkuma fűszert látva inkább a Főzzünk Együtt televíziós csatorna jut eszünkbe, amit azonban a Salamon-szigeteken pénzként használnak.

 

Közép-Amerikában és Mexikóban a kakaóbabot élvezetes, kellemes fizetési formaként alkalmazták.

 

Egykoriban - az 1990-es évek végétől eltérően, amikor a magazinok reklámjaiban az erjesztett aludttejet magasztalták - a mondást szó szerint értelmezték, hiszen Olaszországban a Parmigiano Reggiano (parmezán sajt) pénzként és hivatalos banki biztosítékként vált közismertté.

 

Burma területén korábban a mérgező pénzmagokat kizárólag csereeszközként használták; ezen kívül semmi másra, nehogy az legyen valaki számára a legutolsó alkalom.

 

 

A pénz területi változatai

 

 

 Helyi pénzek

 

A pénz világa körüli „utazás” nem lehetne teljes néhány helyi megjelenési forma felidézése nélkül, amelyek csupán a világ adott területeire jellemzőek, valamint a történelem bizonyos időszakaiban voltak egyedülállóak.

 

Amerika számos városában manapság is terület-specifikus, helyi pénzt használnak a helyi gazdaság fellendítése érdekében, ami a szóban forgó régió esetén kiküszöbölheti a globális gazdasági hanyatlás veszélyeit.

 

Példaként megemlíthetjük többek között a következőket:

 

A „Berkshares” a Berkshire régió lokális pénzneme, mellyel olyan eszközt teremtettek, amit a helyi bankok és vállalkozók speciálisan a helyi kereskedelem előmozdítására használnak. A pénz tehát kizárólag a térségen belül jelenik meg. A „Bay Bucks” a michigani Grand Traverse-ben használatos, az Ithaca Hours (”Ithaca Óra”), a New York-i Ithaca helyi pénze, illetve Washington D.C.-ben pedig a Potomac elnevezésű helyi pénz számít elfogadottnak.

 

Ezek elsődleges történelmi célja a helyi kormány által kibocsátott pénz használata, mely csupán az általa irányított régión belül cirkulál.

 

A példák között még felsorolhatjuk a katonai jen papírpénzt, amit a japánok bocsátottak ki Manchuria, a Fülöp-szigetek és Hong Kong elfoglalt régióiban; a 100 Koronás ezüstérméket, melyeket 1949-ben indítottak útjára a szovjetek által elfoglalt Csehszlovákiában Joszif Sztálin arcképével, valamint a német hadsereg által elfoglalt Csatorna-szigeteken forgalomba bocsátott katonai pénzt.

 

 

 

 Egymillió dolláros pénz

 Kanadai egymillió dolláros pénzérme

 

Tehát a pénzt kizárólag akkor tekintik értékesnek, ha különféle termékek és szolgáltatások megvásárlására fordítható. Formája, megjelenése és elnevezése kultúrától és körülményektől függően igen sokrétű. 



« Vissza