Bejelentkezés

A szegényebb országok alacsonyabb termékenységi aránya fejlődést eredményezhet, de az egyenlőtlenséget is fokozhatja

Születésszabályozás és jövedelem-eloszlás. A szegények nagyobb családot alapítanak, mint a gazdagok. Hogyan lehetne megszüntetni a jövedelmi egyenlőtlenségeket?

Forrás: The Economist

 

 

 

 

Egy gazdaság ott termel nyereséget, ahol az emberek kis családokat alapítanak.

 

 

A termékenység csökkenésével párhuzamosan – amikor a családokon belül a gyermekek száma alacsonyabb – növekszik a munkavégző felnőttek aránya, mely megteremti a „demográfiai osztalék” alapjait. A kevesebb gyermeket nevelő szülők többet tudnak gyermekeik oktatására fordítani, így a humán tőke értéke is növekszik. Az emberek megpróbálnak minél több pénzt félretenni nyugdíjas éveikre, így több anyagi lehetőség áll rendelkezésükre a befektetések terén is. Mivel ma már egyre több nőnek van fizetett állása, a munkaerő-kínálat bővült. Mindez jót jelent a gazdasági fejlődés és a háztartások bevétele esetében is.

 

Viszont az alacsonyabb termékenységi arány nem minden eredménye biztató. A kutatók egy csoportja meglepő hatásokat fedezett fel az alacsonyabb termékenységi arányra vonatkozóan: ezek alapján rövidtávon nagyobb egyenlőtlenségek alakulhatnak ki.

A nagyon magas termékenységi aránnyal bíró országok általában szegények. Az alacsony termékenységgel és kevés gyermeket nevelő családokkal rendelkező országok (olyan kivételekkel persze, mint Kína) sokkal gazdagabbak.

 

Ez a minta az országokon belül tovább ismétlődik: a szegények általában sokkal nagyobb családokat alapítanak. Valamennyi kontinensen érvényes, hogy a fiatalkori függőségi arány (a 15 év alatti gyermekek száma a munkakorú népességhez képest) a leggazdagabb csoportban a legalacsonyabb, az azt követő leggazdagabb csoportban a következő legalacsonyabb, és így tovább. A legszegényebb csoport esetén tapasztalható a legmagasabb fiatalkori függőségi arány.  

 

Egy idő után a gazdagok és szegények között a termékenységi arányokban fellelhető különbségeknek enyhülniük kéne.

 

Bizonyos segítséggel a szegények képesek lennének a család méretének csökkentésére. Viszont az elmúlt 20 év folyamán a leggazdagabb háztartásokon belül az átlagos gyermekszám kb. 50%-al nagyobb mértékben esett a szegény családokéhoz képest.

A demográfiai változás hozzájárul a gazdagok és a szegények közötti jövedelemkülönbségekhez is.

 

Úgy tűnik, hogy a szegény családok sajnálatos módon mindig beleesnek a demográfiai jövedelemcsapdába: a szülők generációjában átélt szegénység magasabb gyermekszámmal jár együtt, amely azután a következő generációban további szegénységet nemz.

Anyáról lányára öröklődik át a szegény család mintája és tendenciája. Ezzel szemben a gazdagok nagyobb valószínűséggel biztosítanak lányaiknak magas szintű oktatást, és számukra a fogamzásgátló beszerzése sem jelent gondot. Ily módon a lányok anyáiktól kisebb, és magasan képzett családok mintáját öröklik.

 

Ez az irányvonal a gazdagok esetén a termékenységi arány csökkenéséhez, míg a szegényeknél annak fokozódásához vezet.

 

Viszont a jövedelem növekedésével párhuzamosan a dolgok is megváltoznak.

A csökkenő születésszám az országokon belül egy főre jutó 2,000 dollár érték körüli GDP-vel szélesíti a demográfiai különbségeket.

Azokban az országokban, ahol az egy főre jutó GDP 5,000 dollárt tesz ki, az egyenlőtlenség és konvergencia sokkal harmonikusabbá válik. Amikorra pedig ez a számadat fejenként 10,000 dollárt ér el, a konvergencia érvénye lesz az uralkodó. A gazdag családokban a gyermekek száma alacsonyabb, ami a jövedelemkülönbségek rövid távú emelkedését eredményezi, hiszen elsőként jutnak hozzá a demográfiai változás előnyeihez. Őket követik a középjövedelmi kategóriákba tartozók, akik szintén képzést és oktatást biztosítanak lányaik számára, emellett jelentős hangsúlyt fektetnek a családtervezésre is.

Természetesen a szegények maradnak a sor végére.

 

Ez két dologra enged következetni.

Először is, a születésszámban tapasztalható esés indokolja, hogy a fejlődő országokban miért szélesedik egyre inkább a jövedelmek közti különbség. Egyes vélemények szerint 2030 előtt az alacsony, valamint a középjövedelemmel rendelkező országok kénytelenek elszenvedni az egyenlőtlenség fokozódását és a demográfiai váltakozásokat.

Másodszor, az egyenlőtlenség kezdeti kitörésének ellensúlyozására olyan lépéseket kell tenni, melyek csökkentik a szegény családokban születendő gyermekek számát, vagyis elérhetőbbé teszik számukra a fogamzásgátlást. Mindemellett fontos, hogy lányaikat arra biztassák, hogy járjanak iskolába. Ezek az intézkedések nem csupán a fiatalkori függőségi aránynövekedést tudnák hatékonyabban megfékezni, hanem magukat az embereket is boldogabbá tennék, hiszen a legtöbb szegény azt állítja, hogy kisebb családot szeretne.

 

A születésszabályozás segítségével a szegények szintén előnyhöz juthatnának, viszont segítség nélkül ezt nem lesznek képesek megvalósítani.

 



« Vissza