A jókedvű viselkedés a női vezetők hátránya is lehet

Egy tanulmány szerint a női vezetőknek kevesebb jókedvet, és nagyobb büszkeséget kell mutatniuk, ha le szeretnék küzdeni a sztereotípiákat.

Forrás: cnn news

 

 

 

 

 

 

 

mosolygó nő az irodában

 

 

 

 

Egy nemrégiben készült tanulmány rávilágított, hogy ha a nők el szeretnék törölni a sztereotípiát, mely szerint kevésbé alkalmasak a vezetői szerepre, mint a férfiak, kevesebb vidámságot, viszont több büszkeséget kelll kimutatniuk.

 

A Technische Universität München School of Management által lefolytatott vizsgálat alapján a büszkeség általában azt a benyomást kelti másokban, hogy az illető alkalmas a vezetői szerep betöltésére. Viszont a boldogság és vidámság kimutatása már teljesen más eredményekhez vezet.

 

A kutatásban résztvevő professzor, Isabell Welpe elmondta, hogy azoknak a nőknek, akik vezetők szeretnének lenni, állandóan figyelniük kell viselkedésükre és kifejezésmódjukra.

 

Éppen ezért, az emocionális kifejezésmódok nagy szerepet játszanak abban, hogy milyen észrevételeket alakítanak ki másokban.

 

A vizsgálatot lefolytató szakértők különböző érzelmeket mutató és eltérő arckifejezésű emberekről készített fényképeket és írásbeli megjegyzéseket mutattak a résztvevőknek, majd pedig megkérdezték tőlük, mi a véleményük az adott személyek vezetői képességeiről.

 

Az eredmények azt igazolják, hogy a büszkeség hatalmas szerepet játszik abban, hogy valakiről egyáltalán feltételezik-e, hogy képes a vezetésre.

Azonban jelentős eltéréseket tapasztaltak a nők és a férfiak esetében, elsősorban a pozitív érzelmek kifejezése terén. Amikor a nők kimutatják jókedvüket és boldogságukat, sokan feltételezik róluk, hogy kevésbé alkalmasak a vezetői szerepre, mint a férfiak.

 

Annak ellenére, hogy az a tény is bebizonyosodott, hogy ilyen esetekben – függetlenül attól, milyen érzelmet fejeznek ki - a vezető pozíciókat betöltő nőket kedvezőtlenebbül ítélik meg, mint a férfiakat, a jó hír az, hogy a nők ezt a felfedezést felhasználhatják saját előnyükre is, ha ki szeretnék kerülni az akadályokat.  

 

Welpe azt tanácsolja, hogy a nők mutassanak több büszkeséget az általuk elért eredményekkel kapcsolatban.

 

 

Ugyanakkor - egy másik fontos megállapítás szerint - az emberek a kommunikációt és a munkateljesítményt is eltérő módon értékelik a két nem esetében.

 

 

Habár a nőknek elég sok előítélettel kell megbirkózniuk, mégsem kevésbé szigorúak a vezetők értékelésében. Sőt mi több, egyes esetekben a nők még a férfiaknál is kritikusabbak mind a férfiakkal, mind pedig a nőkkel szemben.

 

Viszont a nők által kimutatott büszkeség nem mindig tűnhet teljesen őszintének, hiszen sokszor a már korábban kifejlesztett társadalmi normák ellen irányul, ahol a nőket úgy szocializálták, hogy inkább alkalmazkodjanak, ahelyett, hogy kiemelkedjenek vagy kitűnjenek.

 

Több nő is kerülhett már szembe különféle nehézségekkel, ha vezetőként – olykor - túlzottan jókedvű volt. Sokan ugyanis nem csupán a barátságosságot és a szakértelmet látják kifejezetten ellentmondásosnak, hanem a nőktől még abszolút kedvességet is elvárnak, ami szintén visszavetheti őket előmenetelükben.

  

Mindez azt jelenti, hogy a női vezetőknek szinte minden pillanatban arra kell figyelniük, éppen milyen a hanghordozásuk, a viselkedésük és a testbeszédük, ha biztosak szeretnének lenni abban, hogy az általuk közölt információ is célba ér.

 

Mindez túlzottan sok energiát igényel.



« Vissza